2. fejezet

2. fejezet

Nessie visszatér

Nessie Cullen:

Keményen landoltam az Orosz határnál.

Mérges voltam anyámra hogy egészen az orosz határig képes volt engem szó szerint elrúgni.

Hazafelé egész úton egy cél lebegett a szemem előtt: Szappanpózban megdöngetni Emmettet. De a felismerés ostorcsapásként sújtott le rám: nincs mivel megnyomni.

- Ó a fenébe is – motyogtam magamban.

Végül elérkeztem Forksba. Gondoltam benézek nagyapához. Bementem az ajtón és Charlie rögtön magához szorított. Valami megnyomott…

- Hol van Sue? – kérdeztem zavartan

- Odébbállt. Állítása szerint kicsi volt a mértetem. Érdekes… a lányának Leah-nak megfelelt, sőt… - mondta Charlie bosszús képpel. – Amúgy miért vagy szomorú?

- Nincsen faszom. – mondtam lényegre törően elszontyolodva.

- Ó már értem. Én tudok neked adni. Gyere velem az emeletre.

Értetlenül néztem rá, de azért követtem őt az emeletre, egészen anyám régi szobájáig.

Felemelte anyám párnáját és rázni kezdte. Egyszer csak kiesett belőle egy pink műbroki.

- Ez anyámé volt? – kérdeztem meghatódva.

- Igen. Amikor apád elhagyta anyádat gyakran használta. Mindig felragasztotta a Zámbó Jimmy-s poszterét a plafonra, és elindította a CD lejátszóba az Egy jó asszony mindent, megbocsát, című dalt. És ütemre nyomni kezdte magába a műbrokit. Azt hitte, hogy sohase látom őt, de mindig büszkén néztem rá. Annak idején én is ugyanazt csináltam, mint anyád, csak én Cserháti Zsuzsával. A kedvencem az árva fiú volt. Nagyon bele tudtam élni magam. Azok a régi szép idők… - nosztalgiázott. – bevallom mióta Sue elhagyott (a méretem miatt) én is elő szoktam venni. Szerintem anyád nem haragudna, meg ha neked adnám. Ja és még egy jó tanács: Ne mosd meg! Így szerencsésebb és izgibb. De amúgy mire is kell neked? – kíváncsiskodott.

- Emmett és a segge. – csak ennyit bírtam kinyögni.

- Emmett? – ráncolta fel szemöldökét Charlie. – Bevallom már nekem is feltűntek az idomai, de túl nagydarab és nem mertem kockáztatni. Ezért beértem Carlisle-val. De Esmenek meg ne mondd! Várj adok még valamit. Majdnem el is felejtettem.

A Zámbó Jimmy-s poszter mögül elővett egy szíjat amivel felcsatolhatom magamnak a műfaszt, így élethűbb lesz és kevesebb az esélye hogy véletlenül elengedem és beragad Emmett kőkemény izmos fenekébe.

- Sok szerencsét kölyök! – mondta Charlie.

- Köszönöm nagyapa, hálás vagyok mindenért. – egy gyors puszit adtam az arcára, majd elindultam hazafelé.

Hazafelé egész úton úgy mentem, hogy már fel volt is csatolva. Nagyon magabiztosan vonultam végig a sötét utcákon. Még anyám se tud most már megállítani (hacsak megint el nem rúg az orosz határig). Egy valamit azonban biztosan tudtam: ma este meg fogom baszni Emmettet ha, törik, ha szakad.